RÓLAM

Lukács Dánielnek hívnak. 

1993.05.27-én láttam meg a napvilágot Tolna megyében. A középiskolát Bonyhádon végeztem el, érettségi után színésznek készültem, így mozgáskultúrát, táncot és beszédet tanultam szabadidőmben. 

Az élet úgy hozta, hogy színésznek nem voltam elég jó, így a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai karára jelentekztem, televíziós műsorkészítőnek. 

Az egyetem első hetében ismertem meg kollégámat, aki bevezetett az esküvők világába, és a mai napig is szoktunk együtt dolgozni. Azóta is hálás vagyok neki ezért. 

Ceremóniamesterként

Az esküvők világát a kamera mögül ismertem meg. Ennek előnye volt az, hogy rengeteg mindent tudtam megfigyelni, visszanézni. Hamar rájöttem arra, hogyan működnek az esküvők, hogyan épül fel, mi kell egy jó lagzi lebonyolításához. 

Az évek, amiket színészpalántaként töltöttem előnyömre váltak, hiszen nem jelent problémát nagy közönség elé kiállni és beszélni hozzájuk. 

Csak annyit nyújtok, amit az Én esküvőmön is elvárnék egy ceremóniamestertől. Az általam összerakott menetrendek logikusak, lazák. Célom, hogy jól érezzétek magatokat a násznéppel együtt, ne legyetek leterhelve. Igyekszem figyelni a szolgáltatók igyényeire. Nekik is fontos, hogy normális körülmények között, megfelelő időbeosztással tudjanak dolgozni és ezt igyekszem megteremteni nekik.

A kamera mögött

Operatőrként és vágóként csöppentem az esküvők forgatagába. Szerintem fontos, hogy egy fotós/videós aktív részese legyen az eseményeknek, nem csak mint szolgáltató. Ez egy olyan munkakapcsolat, ahol a szimpátia kardinális kérdés. Ha nem kedveljük meg egymást, honnan fogom tudni, hogy mi fontos nektek, milyenek vagytok Ti? Honnan tudhatnám, hogy mit kell visszaadjak azokban a percekben, amit életetek lefontosabb napjáról állítok össze.